A karrierváltás és szakmai identitás kapcsolata

Absztrakt (kivonat)

A témaválasztásom oka az egyéni elhelyezkedési dilemmáim mellett a kérdéskör egyre hangsúlyosabbá válásában keresendő. Napjainkban folyamatosan nőnek az igények a megfelelő munkahely megtalálására, gyakoriak a karrierváltások, és a nem lineáris karriertípusok kerülnek előtérbe, amikor az egyén mintegy újra gondolva addigi céljait, pályáját, más környezetben vagy területen keresi a kiteljesedés lehetőségét. Szakdolgozatomban a határváltó karrierelméletek azon szegletét vizsgáltam, amely során szektorváltás történik a köz-és magánszféra között, az egyén szakmája, hivatása ugyanakkor megmarad. Mindezt a szakmai identitás változásával egészítettem ki s ennek mentén kutattam. Szerepet játszik-e a szférák elhagyásában, keresésében az kiteljesedés iránti igény? Milyen nézőpontváltozásokkal kell szembenéznie a karrierváltóknak? Változnak-e a különböző szerepek váltást követően, legfőképpen a szakmai szerepet tekintve? Milyen jellemző hatásai vannak a szféráknak az egyén munka identitására és e tényezők hogyan hatnak arra? Találhatunk-e általános érvényű - szektorokra jellemző - ugyanakkor szakmától független tapasztalatokat? Ilyen s ehhez hasonló kutatási kérdésekre, célokra kerestem a választ a feltáró jellegű szakdolgozatomban. A tanulmányt az elméleti áttekintéssel kezdtem, ahol elhatároltam egymástól a közszférát és a magánszférát, majd pedig meghatározásra kerültek a karrierváltással kapcsolatos alapfogalmak: karrier, karrierváltás, életstílus-orientációs elméletek, lineáris és nem lineáris életpálya modellek, határváltó karrierelméletek. Szót ejtettem a karrierváltás folyamatáról, típusairól, mely a váltás mögött meghúzódó okok jobb megértésében volt segítségemre. Ezt követően rátértem a szektorok tulajdonságainak feltárására, a szektorváltás lehetséges okaira, kapcsolódó kutatásokra. Az identitás értelmezések elkülönítésére, a szakmai identitás definiálására, továbbá annak változásával összefüggő szakirodalom feldolgozása szintén elengedhetetlen volt, melyre támaszkodni tudtam az eredmények megalkotása során. A kutatási módszertanom alapja a kvalitatív megközelítés volt, félig strukturált mélyinterjúk formájában. Elsőszámú célcsoportom a jogász szektorváltók voltak, akik legalább már egy-egy évet dolgoztak mindkét szférában, így kellő tapasztalattal, megélésekkel rendelkezhetnek azokról. Összesen kilenc interjúra került sor e-mail vagy online kommunikáció formájában, akik közül heten jogászok, ketten pedig másik szakma képviselői. Jellemzően a közszférából váltottak a magánszférába, azonban fordított váltásra szintén akadt példa. Az eredmények tárgyalása a szakmai életút mentén történt, kezdve a pályaválasztási indíttatásokkal. Néhány esetben felfedezhető volt a jogászi identitásra való törekvés, a határozott kiállás, széleskörű ismeretszerzés, igazságosság, mint motivációs tényezők a pálya iránt. Az egyetemi évek során sokszor tudatosan elindult a szakmai identitás fejlesztése, a pártatlan hozzáállás és határozott kiállás erősítése, továbbá az oktatókon keresztül a szerepek megfigyelése is előfordult. A kezdeti elhelyezkedésnél a közszféra dominált, főleg pályakezdők részéről, akiknél az anyagi tényezők döntöttek elsősorban. A szektorváltások során javarészt elhagyás jellegű karrierváltások domináltak, két esetben egyértelműen megfigyelhető volt a szektor iránti elidegenedés, amikor már nem volt lehetősége az egyénnek a kiteljesedésre, így a magánszférába lelte meg azt. A többi esetben közvetetten voltak erre utaló jelek (de nem, mint fő kiváltó okok), például az egyén státuszvesztés után már csak magánszférában találhatta meg a korábban megélt önállóságot, avagy a közszféra túlzott szabályozottsága ellehetetlenítette a maradást. Családi szerepek erősödése, az állami szektor kiszámíthatósága szintén okozott szektorváltást, ahol könnyebb ennek megvalósítása. A szférák jellemzői tehát, ha nem is mindig közvetlenül, de befolyásoló erővel bírtak a szektorváltás során, illetve utólag jó döntésként élték meg a váltást az alanyok, belátva, hogy a korábbi szektorban (jellemzően a közszférában) már elérték a fejlődési határaikat. A szakmai identitásra hét befolyásoló tényezőt sikerült azonosítanom, amelyek hatásai szektoronként eltérőek, egymással ellentétesek (identitást gyengítenek vagy erősítenek). Ezek a következő területekkel kapcsolatosak: munkamenet, munkahelyi környezet, szakma megítélése, fejlődési lehetőségek, felelősségi viszonyok, visszajelzések és önállóság mértéke. Javarészt a közszférában egyfajta negatív hatásokként érvényesültek ezek, mely után az alanyok átkerülve a magánszférába, nézőpontváltozással kellett szembe nézzenek. Ilyen volt például az, hogy sokkal hatékonyabbnak kellett lenniük, rájöttek, hogy több mindenre is képesek, mint addig, jobban meg tudták határozni, hogy mennyit ér a munkájuk, nőtt a felelősségvállalásuk és a munkavégzés során tapasztalt önállóságuk. Emellett a motiváció szintén pozitív irányba változott. Összességében a magánszférába való váltás a szakmai szerep erősödését vonta maga után a teljes én identitáson belül, míg nem jogász végzettek esetén, kik a közszférába váltottak, ugyanakkor ennek ellenkezője figyelhető meg (szakmai szerep gyengülése), ami mindenképpen további kutatást igényel véleményem szerint, kiterjesztve a mintát.