Identitásmunka a pályamódosításban a coaching eszközeivel

Abstract

Az ember a ma ismert civilizációk kezdete óta keresi a választ a tudata által megfogalmazott alapkérdésekre, amelyek között önmaga megismerése az egyik legfontosabb. A „Ki vagyok én?” kérdésre Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a serdülőkori identitás keresés során találjuk meg a választ. Marcia az identitás állapotokat 4 kategóriába sorolta az exploráció és az elköteleződés dimenziók szerint: elért identitás, moratórium, korai zárás és diffúz identitás állapot. A különböző identitás állapotú klienseknél a pályamódosítási probléma eltérő mélységben jelenik meg, így a segítő folyamatban a coaching szerepe és hatásköre is az identitás állapot szerint változik. Elért identitású embereknél a coaching megfelelő eszköz a pályamódosítási krízisen való áthaladásban. A coachee személyiség fejlettsége, coping stratégiája, kötődési mintája alkalmassá teszi az itt és mostban, meghatározott keretek között, a coach-csal partneri viszonyban a problémára koncentrálni. Moratórium identitás állapotban a coaching szerepe elsődlegesen az explorációban jelenik meg. Ugyanis az identifikációs folyamatban ez a fázis kimaradt, de a jelenben lehet pótolni. Szintén fontos a coach—csal való bizalmi kapcsolat, mivel az elköteleződés sem teljesértékű. Korai zárás identitás állapotban a coaching szerepe, hasonlóan a moratórium identitás állapotban lévő kliensekhez, szintén az explorációban jelenik meg. Ebben az identitás állapotban az eredmény attól függ, hogy a kliens készen áll-e arra, hogy korábbi döntése hátterével szembenézzen. Diffúz identitás állapotban a coaching szerepe és hatása korlátozott, ez a módszer leginkább az önismereti folyamatban használható.