Első találkozás a Social Dreaminggel: Hallgatói benyomások a szervezeti pszichodinamika egy módszertanáró

Absztrakt (kivonat)

Jelen diplomadolgozat vizsgálati kérdése arra irányult, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem mesterszakos hallgatói hogyan viszonyulnak a social dreaming módszertanához. Modern világunkban az álomértelmezést inkább misztikumként kezelik, mint tudományos eszközként. Nem tagadhatjuk azonban azt a tényt, hogy állandó kapcsolatban vagyunk a minket körülvevő környezettel – nem csak tudatos, hanem tudattalan szinten is. Életünk bármely színterén bekövetkezett események és változások, felismerések és érzékelések mind-mind alakítják szubjektív valóságérzékelésünket. Álmaink megértésén és közös feldolgozásán keresztül lehetőségünk nyílik arra, hogy másképp gondolkodjunk érzékelt valóságunkról. Minden egyén rendelkezik egy úgynevezett munkahipotézissel, amely „a valóság egy vázlata, ahogyan az ember akkor és ott érzékeli” (Lawrence, 2007: 37). A social dreaming által e munkahipotéziseinkről szerezhetünk bizonyosságot, vagy vethetjük el azokat. Mindez egy biztonságos, a csoportdinamikától mentes térben, a Social Dreaming Mátrixban valósul meg. Az emberek azzal a céllal találkoznak a mátrixban, hogy egyéni álmaik között felfedezzék a közös kapcsolódási pontokat. Ezáltal alakítanak ki egy álomsorozatot, amely visszatükrözi valóságérzékelésünket az itt–és–mostban. Elméleti összefoglalóm középpontjába a social dreaming pszichoanalitikus gyökereit helyezem. A klasszikus topográfiai modellen keresztül különböző tudattalanértelmezéseket tekintek át. Ezt követően a social dreaming álomértelmező folyamatait a freudi álomfejtés összehasonlításán keresztül ismertetem. Ezen belül kitérek a környezeti impulzusok álomra kifejtett hatásaira és a két módszer álomfeldolgozásbéli különbözőségeire. A freudi szabad asszociációs gyakorlatot is bemutatom, amely módszert a social dreaming is alkalmaz az álommegosztása során. Mindemellett ismertetem a bioni konténer-funkciót is, amely a social dreaming gondolatátalakító szerepét támogatja. Emellett biztosít egy olyan érzelmi megtartó erőt is, amelyben a résztvevők szabadon, bizalommal oszthatják meg mélyérzéseiket és gondolataikat. Annak érdekében, hogy a social dreaming teljeskörű megértését biztosítani tudjam, mindenekelőtt ismertetem az olvasóval az interpretatív szemléletmódot és a rendszerszemléletű gondolkodás alapjait. Elméleti összefoglalóm után bemutatom, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem mesterszakos hallgatói milyen benyomásokat szereztek a social dreaming módszertanáról. Tekintettel arra, hogy ezen viszonyulásokat érzéseken és tapasztalati benyomásokon keresztül szándékoztam vizsgálni, kvalitatív kutatási módszert választottam. Úgy gondolom, hogy ezen információkhoz a lehető legtüzetesebben mélyinterjúk alkalmazásával tudok hozzájutni. Kutatásom alapjául öt hallgatótársam mélyinterjúja szolgál, akik egy intenzív hetes tárgy keretein belül vettek részt Social Dreaming Mátrixban. Az interjúk strukturálatlan természetével a válaszadóim szabad gondolkodását szándékoztam biztosítani. Ennek megvalósulásának érdekében szándékosan nem készültem előre megírott kérdésekkel, hanem hagytam interjúalanyaimat kibontakozni, és rájuk bíztam az interjú gondolatmenetének kialakítását. A mátrixban megélt benyomásaikat és azzal kapcsolatos érzéseiknek autentikusságát megőrizendő, elemzésemben a válaszadók pontos, szó szerinti idézeteit ismertetem. Úgy vélem, ezen elemzési módszernek köszönhetően diplomadolgozatom Olvasója is a lehető legközelebb kerül az interjúalanyok social dreaming módszertanáról alkotott képéhez. Elemzésemet a social dreaming pszichoanalízisből származó főbb szegmensei alapján építem fel. Az interjúk folyamán meglepetésként tapasztaltam, hogy egyazon Social Dreaming Mátrix résztvevői megélései között is mekkora különbségek rejtőzhetnek. Az elemzés során így különös figyelmet szentelek annak, hogy bemutassam interjúalanyaim megéléseit és véleményeit a mátrixok konténer-létének megvalósulásáról (vagy épp a nem–megvalósulásáról) és annak miértjeiről. Emellett konstatáltam, hogy válaszadóim közül mindannyian megfogalmaztak egy sajátos „mélység”-jelentést, amelyet szintén összehasonlításra érdemesnek találok. Az interjúalanyok benyomásainak ezen elemzésén túl a social dreaminghez való általános viszonyulását is részletezem. Az ebből fakadó eredményeket foglalom össze a részletes elemzés után. Jelen kutatásom betekintést nyújt abba, hogy az alapvetően gazdaságközpontú szervezetkutatási módszerekre hangolódott hallgatók mennyire nyitottak és a számukra rendhagyó megközelítésű gondolkodásra. Tekintettel arra, hogy a vállalati szektorban is egyre hangsúlyosabbá válik az emberi kapcsolatok jelentősége, fontosnak tartom, hogy képet alkossunk a jövő vállalatvezetőinek erre való fogékonyságáról. Diplomadolgozatommal olyan konkrét jelenségekről és megélésekről adok tájékoztatást, amelyek a social dreaminget alkalmazó szakemberek számára kiindulási alapot jelenthetnek a módszertan szélesebb körű megismertetéséhez a vállalati világgal.