Likviditási faktorok és a keresztmetszeti részvényhozamok kapcsolata a Budapesti Értéktőzsdén

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatomban a Budapesti Értéktőzsdét, a közép-kelet-európai régió egyik jelentős fejlődő piacát vizsgálom. Célom feltárni, hogy a piac megfelelően árazza-e az eszközök likviditását a Budapesti Értéktőzsdén. A fejlődő piacokon kiemelt szerepe van a likviditásnak, illetve a legalább ugyanannyira fontos fogalommal, a piaci hatékonysággal is igen szoros a kapcsolata. Induló feltételezésem az, hogy a likviditás megfelelően hatékonyan van árazva, a korábbi nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban a Budapesti Értéktőzsde kevésbé likvid részvényeinek magasabb hozamot, likviditási prémiumot kell produkálnia. Elemzéseimhez három, egyszerűen számítható, könnyen értelmezhető faktort használok a likviditás számszerűsítésére, a turnover faktort, az Amihud (2002) által megalkotott illikviditási mutatót, illetve a hónapon belüli zéró kereskedési aktivitású napok arányát. A likviditási faktorok hozamra gyakorolt hatását mind portfóliószinten, mind egyéni, vállalati szinten tesztelem, ehhez egy-, illetve kétváltozós sorbarendezést, valamint Fama–MacBeth (1973) regressziót alkalmazok. Az empirikus vizsgálatok eredménye ellentétes a kiinduló hipotézisemmel, a piac nem árazza a leírt módon a likviditást, egyik vizsgált faktor sem gyakorol szignifikáns hatást az eszközök által produkált hozamra, amely mögött az húzódhat meg, hogy a piac nem hatékony, az illikvid részvényeket nem megfelelően árazza, egyéb, jelen kutatásban nem vizsgált hatások befolyásolják az eredményeket.