Megéri-e likviditást nyújtani a magyar tőkepiacon? A likviditás nyújtás kereskedési stratégia hozamainak vizsgálata a magyar részvénypiacon

Absztrakt (kivonat)

A tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy érhetünk-e el a magyar részvénypiacon a likviditás nyújtás stratégiát alkalmazva szignifikánsan pozitív hozamot. A likviditás nyújtás stratégiát kétféle megközelítéssel is vizsgáltuk. Az első a Famatól és French-től (1992) származó egyváltozós sorbarendezésen alapul. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák különböző mutatókon, faktorokon alapuló kereskedési stratégiák hozamainak tesztelésekor. A második megközelítés speciálisan a likviditás nyújtásra vonatkozik. Ezt az interpretációt többek között Lehmann (1990), Nagel (2012) illetve Hameed és Mian (2015) elemezték. A témához kapcsolódó szakirodalom szerint a likviditás nyújtás hozamai együtt mozognak a befektetői várakozásokat jellemző mutatókkal, ezek alapján kell időzítenünk. A likviditás nyújtás hozamait más tőkepiacokon elemző kutatók konkrétan azt kapták, hogy pesszimista befektetői várakozások esetén érhetünk el szignifikánsan pozitív hozamot a kereskedési stratégia alkalmazásával. Ezért a befektetési stratégia hozamait mindkét felfogás esetén összehasonlítottuk különféle befektetői várakozásokat jellemző mutatókkal. Összesen 9, a befektetői vélekedéseket jellemző mutatót vettünk figyelembe, hazánkra és más országokra, országcsoportokra vonatkozókat egyaránt. A likviditás nyújtás mindkét értelmezésével a várt eredményt kaptuk, vagyis, hogy pesszimista befektetői várakozások esetén érhető el szignifikánsan pozitív hozam a stratégia alapján befektetve. A legjobb előre jelző képességgel a Magyarországra vonatkozó mutatók közül a GKI üzleti bizalmi index, a külföldre vonatkozó mutatók közül pedig a német CCI és a VIX index rendelkezik. Ez az eredmény kedvező, mert a stratégiát alkalmazó befektetők a piac működését is segítik, a tanulmányban leírtak alapján pedig pozitív hozammal tehetik ezt meg.