A közösségi finanszírozás, mint befektetési forma

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom címe a közösségi finanszírozás, mint befektetési forma, mely során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a tulajdonositőke alapú közösségi finanszírozás szóba jöhet-e egy magánszemély számára, mint befektetési lehetőség. Dolgozatom első részében a vizsgálat elvégzéséhez szükséges elméleti hátteret dolgoztam fel, azaz bemutattam a közösségi finanszírozás történelmi hátterét, alapdefinícióját, szereplőit és típusait. Ezt követően összefoglaltam a magánszemélyek körében leggyakoribb befektetési formák hozamait, például a magyarországi kötvényeket és banki lekötéseket, a részvények alakulását továbbá az ingatlanárak emelkedését. Az elméleti részt a tulajdonositőke alapú finanszírozás kockázatainak összegyűjtésével és kifejtésével zártam. Az alapkérdés megválaszolásához két kutatást végeztem el, mindkét kutatásnak közös jellemzője, hogy az adatokat a CrowdCube weboldalról gyűjtöttem. Ez a platform az Egyesült Királyságban működik, így a kampányt folytató cégek jellemzően szintén az Egyesült Királyságból származnak. A weboldal közel 600 sikeres kampányt vitt véghez, mely során 127 milliárd Forintnak megfelelő értékű finanszírozás gyűjtését segítették elő. Az első kutatás célja volt, hogy megismerhessük a tulajdonositőke alapú közösségi finanszírozást igénylő vállalkozások főbb paramétereit, ezzel megalapozva a fő kérdésem válaszát. A CrowdCube oldalról, a már lezárult kampányok közül, véletlenszerűen kiválasztottam 50 kampányt, melyeknél egységesen a következő adatokat vizsgáltam: - cég kora, - a megcélzott összeg, melyet a kampánnyal kívántak gyűjteni (Target), - a cég kampány során piacra bocsájtott tulajdonrésze (Equity), - kampány előtti cégérték (Pre-money valuation), - a kampány során ténylegesen összegyűjtött összeg (Raised), - a befektetők száma (Investors), - a cég iparága, melyre a kampány vonatkozik. A kapott adatokat csoportok szerint átlagoltam, továbbá a csoportok közti korrelációt vizsgáltam. A kutatásból kiderült, hogy a finanszírozásban részt vevő cégek átlagosan 3,5 évesek, kampányonként átlagosan 477 finanszírozó £566 155 összeget gyűjtött össze. A korreláció vizsgálatból kiderült, hogy a Kampány előtti cégérték és a Célösszeg közt kapcsolat van, azaz minél többre értékelték a céget, annál nagyobb finanszírozás gyűjtését tűzték ki célul. A csoportok között még számos további kapcsolat mutatható ki, azonban ez tűnik a legfontosabbnak. Az első kutatásban szereplő cégek legnagyobb része, 40%-a, az információ és kommunikáció iparágba tartozik, a második és harmadik kategória 18-18%-t képvisel, ezek a kereskedelem, szállítás, raktározás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás kategória és a feldolgozóipar. Kutatásom második részében 30 élő kampánnyal rendelkező céget vizsgáltam meg, mint lehetséges befektetési formát, azzal, hogy várható hozamlehetőségeiket elemeztem. Ehhez a kampányokhoz használt üzleti tervet vettem alapul. A vizsgált 30 üzleti terv rendkívül változatos volt, a számomra releváns információkat, azaz hogy én, mint befektető, finanszírozó, mekkora hozamra számíthatok, nem tartalmazta, ezért a pénzügyi terveiket felhasználva kalkuláltam azt. Ezt két módszerrel tettem meg, hogy egy-egy módszer sajátosságai a lehető legkisebb mértékbe torzítsák az eredményt, továbbá miután a finanszírozó a tulajdonositőke alapú közösségi finanszírozásért cserébe részesedést kap, ezért a hozamlehetőséget, mint részvénybefektetést vizsgáltam. Az üzleti tervekben kevés kivétellel nem szerepel osztalék, így a vizsgálatban azzal a feltevéssel éltem, hogy miután nincs szó osztalékról, így az osztalékfizetésből származó nyereség egységesen nulla, azaz csak árfolyamnyereség jöhet szóba. Miután ezeket a cégeket tőzsdén nem jegyzik, így a kereskedés nem befolyásolja az árfolyamot, azaz csak a cégérték módosíthatja azt. Az első módszernél a jövőbeli árfolyam megállapításához a cégértékeket EBITDA szorzószámos módszerrel számoltam, majd a cég kampány előtti cégértékből és a jövőbeli cégértékekből várható hozamokat számoltam. A második módszer mellyel, az elérhető hozamot vizsgáltam, az volt, miszerint a részvény elméleti árfolyamát a jövőbeli pénzáramlásainak jelenértékével határozom meg. A jövőbeli pénzáramlásokat az üzleti terv EBITDA értékei adták. A vállalkozások kampány előtti cégérétkét vettem jelenértéknek, így megkaptam a várható hozamokat. A kapott eredményeket összesítve az alapkérdés megerősítést nyert, azaz a tulajdonositőke alapú közösségi finanszírozás, mint befektetési forma egy lehetséges alternatíva lehet más befektetési formák mellett. Természetesen a hozamok általában a 3. évtől jelentkeznek, és a szórásukból látható, hogy a kockázat magas, ehhez igazodva a hozamlehetőség is. Ahhoz, hogy ez a lehetőség elterjedhessen szükséges, hogy a szabályozottság szigorúbbá, egységesebbé váljon, továbbá a másodlagos piac, melynek megjelenése már látható, az exit egy reális opciója lehessen.