Árazás idő-inkonzisztens preferenciák mellett

Absztrakt (kivonat)

A viselkedési piacszerkezetek azzal foglalkozik, hogy a profitmaximalizáló cégek árpolitikájukkal hogyan reagálnak a fogyasztók nem sztenderd viselkedésére. Dolgozatomban egy olyan közgazdasági modell felépítésével foglalkozom, amelyben egy monopólium árazási mechanizmusát vizsgálom három esetben. Először olyan fogyasztói preferenciákat feltételezek, amelyek a sztenderd feltevéseknek megfelelően racionálisak, vagyis a fogyasztó exponenciálisan diszkontál az időszakok között. A második esetben olyan fogyasztók viselkedését írom le, akiknek a preferenciái időben nem állandóak, vagyis egy jelenbeli döntést a jövőben megváltoztatnak. A szofisztikált fogyasztók tudatában vannak ennek a problémának. Ebben az esetben a monopóliumnak egy olyan árat kell meghatároznia, amely elég ösztönző ahhoz, hogy a szofisztikált fogyasztó amellett is fogyasszon, hogy tudja, hogy nem igazán éri meg neki a fogyasztás. Utoljára a naiv fogyasztókkal foglalkozom. Ők azok, akik vagy racionálisnak tekintik magukat, vagy tudják, hogy inkonzisztensek, de nem tudják ennek a pontos mértékét. Befektetési jószág esetén túlbecsülik jövőbeli fogyasztásukat, szabadidős jószág esetén pedig alul. A monopóliumnak úgy kell meghatároznia az árakat, hogy a fogyasztó mindkét esetben fogyasszon. A modellbeli eredményeket és a fogyasztói inkonzisztenciát a fitness bérletek és a hitelkártyák piacáról vett példákkal támasztom alá. A fitness bérletet vásárlók nagy része átlagosan több, mint másfélszer annyit fizet egy edzésért, mintha minden alkalommal napijegyet venne, illetve sokan több, mint 2 hónapig várnak, mielőtt lemondanák a bérletüket, amit addig folyamatosan fizetnek. Az egyetlen döntés, amit racionálisan hoznak meg, az a havi és az éves bérlet közötti választás. A hitelkártyák használói szisztematikusan alábecsülik a jövőbeli kártyahasználatot, így a racionálisnál jóval nagyobb adósságot halmoznak fel. A döntéseknél pedig sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a kezdeti kamatrátákra, mint a bevezető időszak hosszára, vagy a későbbi kamatra. A harmadik fejezetben a fogyasztóvédelmi szabályozással foglalkozom. Minden esetben fontos a fogyasztóvédelem, és különösen az a hitelek piacán. Nincs olyan szabályozás, amelyet minden piacon lehet alkalmazni, de fontos meghatározni, hogy mi számít megtévesztő viselkedésnek egy vállalat részéről, illetve, hogy mi az általánosan elfogadott, fogyasztókról alkotott kép, hiszen bármilyen kérdés felmerülése esetén ezekhez lehet viszonyítani.