Aukciók a pénzpiacokon

Absztrakt (kivonat)

A pénzpiaci aukciók szerepének jelentőségéhez képest a rájuk, a mechanizmusaik megértésére fordított figyelem erősen egyenlőtlen képet mutat. Elég csak a nemzetállami adósságfinanszírozás elsődleges formáira, a kincstárjegy- és állampapír-aukciókra gondolni, és mindezt szembeállítani azzal, hogy a pénzügyi matematika - és úgy általában a közgazdaságtudomány illetve a matematikai közgazdaságtan - területén belül az aukciók gyakorlati fontosságához mérten arányaiban milyen gyakran folyik nemcsak futólag, konyhanyelven odavetett diskurzus a témát illetően. Különösképpen igaz ez az olyan elemzési szándékok számának tekintetében, amelyek az elméleti eredmények gyakorlati érvényességét illetve torzulásának mikéntjét, valamint megfordítva, a valós alkalmazások lehetséges elméleti visszacsatolásait, közös pontjait egyszerre igyekeznek szem el˝ott tartani. A címet felületesen olvasva talán úgy tűnhet, hogy a pénzpiacokon van a hangsúly, pedig távolról sem, továbbá nem is az aukciókon. A hangsúly a helyhatározói ragon van: az aukciók pénzpiaci környezetbe ültetett felülvizsgálatán, az elméleti konstrukciók és érzelmi tartalmak érvényessége határainak keresésén. Azért pont ezen a szegmensen, mert itt lehet gyümölcsözően összehozni elméletet és gyakorlatot: eleget tenni egy pénzügy-matematikai dolgozat minden kívánalmának. Dolgozatom fő módszertani célja: egy annyira tág modellkeretet szeretnék találni, amely kellően formalizált, ugyanakkor nem szorítja ki a gyakorlati problémák és jelenségek egy ésszerű, minimálisan kívánatos körét – vagy legalábbis az azokból levonható következtetésekre nézve nem instabil. E járatlannak nem mondható, de távolról sem kitaposott úton az elméleti eredmények felől szeretnék a gyakorlati alkalmazások felé haladni, igazodási és visszaigazolási pontokat keresve, elsősorban olyan kiemelt fontosságú rendezőelvek szerint, mint a bevételi ekvivalencia vagy a hatékonyság. Ehhez mindenképpen szükséges lesz egy tömör, de kimerít˝o módszertani bevezető, nagy részben a mainstream aukcióelméleti irodalom fogalmainak, alapvető fontosságú állításainak és eredményeinek ismertetése, számos helyen egyénileg árnyalva azokat, eltolva azok hangsúlyait, élve néhány kisebb saját, analitikus és numerikus kiegészítéssel illetve egyszerűsítéssel – mindezt a későbbi céloknak és vizsgálódási pontoknak megfelelően, önállóan strukturálva. Igyekszem egy frissnek ható rendszerben tálalni a tagadhatatlanul nehezen fogyasztható elméleti tételek némelyikét, lehámozva azokról az erősen analitikus köntösüket, abból a célból, hogy az így kapott érzelmi tartalmakra minél könnyebben rá tudjak találni a különböző gyakorlatok vizsgálata közben. Ez, a dolgozatom által követett sorrendben, egészen pontosan a kötvény- és részvénypiaci aukciók alkalmazásait fedi le. Reményeim szerint a módszertan ilyen nagy erőkkel történő előzetes ostromlása kellő mennyiségű kétséggel, kérdéssel és sejtéssel vértez majd fel ahhoz, hogy érdemlegesen, esetleg eddig háttérben maradt vonásokat megvilágítva tudjak hozzászólni a gyakorlati diskurzus néhány fő kérdéséhez. Mindezek közben egy sor kisebb kérdéskört is igyekszem majd az elméleti eszköztár – szerintem – helyes interpretációjával megmagyarázni, továbbá bizonyos feltételi korlátokról és az azokhoz kapcsolódó paradoxonokról ugyancsak szót ejtek. A dolgozat konkrét struktúráját illetően mindez a következőket jelenti: a 2. fejezetben egy elégséges fogalmi bevezetőt adok a tágabb értelemben vett aukcióelméletbe, áttekintve annak a későbbiek szempontjából releváns fő eredményeit; a 3. fejezetben az így kapott aukciós megfigyeléseket kötvénypiaci környezetbe helyezem, azok érvényességét különböző gyakorlatokon, historikus példákon keresztül vizsgálom; a 4. fejezetben két konkrét, numerikus példa keretében hasonlóan járok el a részvényaukciók kapcsán. Ezt követően összefoglalom az eredményeket, és megadom a későbbiekben esedékes hasonló vizsgálódások további lehetséges irányait.