A magyar felsőoktatási felvételi algoritmus

Absztrakt (kivonat)

Ahhoz, hogy egy olyan komplex problémát, mint amilyen a felvételi is, modellezni lehessen, számos egyszerűsítő feltevésre van szükség. Csakhogy, természetesen nem egy- értelmű az egyes feltételezések jogossága, hiszen mindegyik valamivel távolabb visz a valóságtól. Néhánytól meg lehet szabadulni, és ezzel felmerül a kérdés, hogy melyiktől is érdemes ahhoz, hogy a leginkább illeszkedő modellt kapjuk. Dolgozatomban azt a megközelítést alkalmazom, hogy a leginkább megszorító alapmodellből indulok ki minden egyes vizsgált speciális esetben. Ennek oka az, hogy az irodalom is az egyes modellezni kívánt specialitásokat többnyire külön-külön vizsgálja. Teljesen világos, hogy a negatív eredményekhez elég egyetlen különleges eset is. Az első fejezetben illusztratív céllal felvázolom a házasság problémát, amelynek nagy előnye, hogy mindenféle matematikai jelölés nélkül is szabatosan leírható ahhoz, hogy a fontos összefüggések láthatóak legyenek. Ráadásul, bár maga a modell távolról sem tartalmazza a felvételi problémát, az eredmények nagy része arra is érvényes, mivel utóbbi visszavezethető erre. A legegyszerűbb modellt, amely már alkalmazható lehet egy felvételire, a második fejezetben ismertetem. E modell az alapja a többi fejezetben tárgyalt általánosításoknak,és szépsége abban rejlik, hogy nagyon szigorú feltételeket kielégítően megoldható. A harmadik fejezetben bemutatom a jelenlegi, 2014. szeptemberében induló képzésekre vonatkozó hatályos szabályokat. Az ezt követő fejezetek mindegyike valamely itt felsorolt speciális szabállyal foglalkozik, külön-külön vizsgálva őket az eredeti felvételi problémához képest. A negyedik fejezetben azt elemzem, hogy milyen hatással van a jelentkezők pontegyezősége miatt kialakuló holtverseny a felvételi eredményére. Az ötödik fejezetben bevezetem a létszámra vonatkozó alsó korlátokat. A hatodik fejezet arról szól, hogy miképp lehet beilleszteni a modellbe a több szak együttesére vonatkozó kapacitásokat. A hetedik fejezetben megvizsgálom a szakpárok lehetőségét a felvételiben. Az utolsó, nyolcadik fejezetben egy- részt még néhány egyéb lényeges specialitást elemzek, másrészt megadom az úgynevezett vonalhúzó algoritmus leírását, amelyet jelenleg is alkalmaznak.