Az euró válsága, mint fizetési mérleg válság : A reálleértékelés különböző módozatai

Absztrakt (kivonat)

Az euró övezet jelenlegi szuverén adósságválságának felszíne alatt egy fizetési mérleg válság rejlik. A közös valuta 1999-es bevezetését követően szembetűnő folyó fizetési mérleg egyensúlytalanságok kezdtek kialakulni az euró zóna perifériája és a fejlettebb, magot képező tagállamok, elsősorban Németország között. Az alacsonyabb jövedelmű és magasabb növekedési potenciállal rendelkező országok folyómérleg hiánya részben a felzárkózási folyamatuk egyik egészséges jele. A kialakuló egyensúlytalanságok azonban nagyobbak lettek annál, mint amit ez a konvergencia indokolna. Az elszálló folyómérleg hiányokat csak részben táplálta pár ország felelőtlen fiskális politikája, egy másik fontos tényező több helyen eszközár-buborékok kialakulása. A beáramló tőke ugyanis nem produktív beruházásokat finanszírozott, melyek indokolttá tették volna a hiányt, hanem eszközár-buborékokat fújt fel. A dolgozat szerint ennek oka az euró zóna nem optimális valutaövezet létében rejlik: a közös monetáris politika által beállított közös nominális kamatszint túl alacsonynak bizonyult a felzárkózó periféria tagállamainak, ami túlzott hitelexpanziót eredményezett. A folyamatot csak tovább rontotta a keresleti boom miatt elszálló munkaerőköltségek és az így erősödő reálárfolyam hatása a folyó fizetési mérlegre. A tőkebeáramlások leállásakor az alkalmazkodás nem volt olyan drasztikus, mint azt más fizetési mérleg válságoknál megfigyelhettük, aminek oka az EKB végső hitelezői szerepe. Az alkalmazkodásnak azonban előbb-utóbb be kell következnie, melyhez a reálárfolyam egyensúlytalanságok kezelése elengedhetetlen. Itt a periféria belső leértékelését és produktivitást növelő strukturális reformjait segítheti az északi államok magasabb inflációja.