A stratégiaalkotás módszere befolyásolja a vállalati teljesítményt : Az oksági homályosság magyarázata

Abstract

Dolgozatomban az oksági homályosság kihívását és lehetséges megoldását írom le. Kiemelkedően fontos e jelenség elemzése, mivel ez nehezíti az erőforrások és a vállalati teljesítmény közötti kapcsolat vizsgálatát. Ha a vállalat nem kezeli megfelelően ezt a kihívást megfelelő stratégiaalkotási módszerrel, akkor nem éri el a hosszútávon fenntartható versenyelőnyt. Az első fejezetben az oksági homályosság relatív megközelítését mutatom be, ami szerint a külső oksági homályosság (másolhatósági korlátként) előnyt, a belső oksági homályosság (információs problémaként) hátrányt okozhat a vállalat számára. A második fejezetben a jelenséget már szervezeti egység szintjén vizsgálom. E szerint a stratégiai központnak információt kell szereznie a szervezeti egységektől a stratégiaalkotáshoz, melyekhez információs csatornákat használ. Az információs csatornákat az oksági homályosság erőssége (mennyire komplex, specifikus és tacit egy erőforrás) és kiterjedtsége (az erőforrások mennyisége) határozza meg, ezek alapján beszélhetünk centralizált vs. decentralizált, illetve formális vs. informális csatornákról. A Malévról készített esettanulmány bemutatja, hogy a vezetés által stratégiailag fontosnak ítélt részlegek az elméleti optimumnál centralizáltabb információs csatornákat eredményezhetnek. A túlzott centralizáció azonban a figyelem szűkössége miatt más részlegek háttérbe szorítását vonhatja maga után. A második fejezetben mutatom be a szándékolt információ visszatartás megközelítését, miszerint a relatív oksági homályosság miatt mind a stratégiai központ, mind az operatív szervezeti egység tarthat vissza olyan információt, mely a stratégiaalkotás és az innováció számára fontos lenne. Ez jelentős károkat okozhat összvállalati szinten, ám lehetséges, hogy ez sokáig nem kerül a figyelem középpontjába a vállalati stratégiaalkotás során. Mivel mindegyik információs csatorna típusnál megjelenhet valamilyen szándékolt információ visszatartás, ezért alapjaiban is láthatjuk, hogy miként befolyásolja a stratégiaalkotás módja magát a stratégiát. A harmadik fejezetben az oksági homályosság kihívásának egy lehetséges megoldását, a szervezeti demokráciát mutatom be. Itt már egyéni szinten vizsgáltam a jelenséget. Elméleti áttekintés alapján bemutatom, hogy a szervezeti demokrácia arra ösztönzi a szervezet tagjait, hogy megosszák a stratégiaalkotáshoz szükséges információikat, illetve megvalósítsák a stratégiát. A demokráciának azonban jelentős hátrányai vannak, így egy időben és hatáskörben korlátozott megközelítést vezetek le.