Devizahitelezés Magyarországon, avagy az adósok helyzete a megoldási javaslatok tükrében

Varga, Edit (2011) Devizahitelezés Magyarországon, avagy az adósok helyzete a megoldási javaslatok tükrében. MA/MSc thesis, BCE Gazdálkodástudományi Kar, Befektetések és Vállalati Pénzügyek Tanszék.

[img]
Preview
PDF - Requires a PDF viewer such as GSview, Xpdf or Adobe Acrobat Reader
1MB

Abstract

Napjaink egyik legaktuálisabb témája Magyarországon, a devizahitelezés elterjedéséből adódóan kialakult helyzet. Az érintettek: a bankok, a kormány és a hitelt felvett lakosság újabb és újabb megoldási javaslatokat dolgoz ki a kialakult helyzet enyhítésére. A svájci frank és az euró árfolyamának napi illetve jövőbeli alakulása pedig az egyik legkeresettebb információvá vált. Ezek adták szakdolgozatom hátterét, amely két részből áll. Az első rész a devizahitelek népszerűségének okát, elterjedésének folyamatát és hátrányait mutatja be. A második rész az elmúlt pár hónapban napvilágot látott három megoldási javaslat legfontosabb elemeit tekinti át, illetve ezeket számszerűsíti konkrét példa segítségével. Főként a frank hitelekkel foglalkozom, ezek volumenéből adódóan. Az írás végére vélhetően komplex képet kapunk a témáról. A „carry-trade” egy alacsony kamatozású forrás magas hozamkilátású eszközbe fektetése, a kamatkülönbözet realizálása céljából. Alapvetően ez volt a devizahitelezés koncepciója is Magyarországon és több fejlődő országban. A 2004-től az állami lakáshitel-támogatási programok megszűnése, és a szabad tőkeáramlás nyitott utat a hazaihoz képest olcsóbb és addig a lakosság körében szokatlan hitelek elterjedésének, amely párosult a bankok likviditás-bőségében és kockázat alapú versenyében megtestesült kínálati tényezőkkel. A folyamatot a jegybank által stabilan tartott árfolyam is segítette. 2008 végére szinte már csak devizában nyújtottak hitelt a bankok, és a lakosság teljes banki hitelállományán belüli részarányuk is 70% környékére emelkedett a szabályozó szervek figyelmeztetései ellenére. 2008-ban azonban a forint árfolyamsávját eltörölték, az árfolyam már piaci alapon határozódik meg, a jegybank már nem tartja azt erősen a korábbi szinten. A válság hatására az ingatlanok (magas hozamot biztosító eszköz) ára zuhanni kezdett, a munkanélküliség nőtt, a nem-fizető hitelek száma is emelkedésnek indult. A hitelek törlesztőrészletei 20-30%-kal megugrottak, amikor a frank árfolyama 200 forintot, az euróé a 300 forintot meghaladta. A magas devizahitel állomány kedvezőtlen a gazdaság számára, mert az árstabilitást célul kitűző jegybank a monetáris transzmisszió segítségével már nem tudja kellően hatékonyan befolyásolni a gazdaságot, hiszen a devizahitelek akkor is elérhetők, ha a hazai kamatok emelkedésének köszönhetően drágábbá válnak a forint hitelek. Ezenkívül a pénzügyi rendszer stabilitási kockázatait is megemelik. A probléma a következő dilemmát veti fel: a gazdaság válságból való kilábalását a forint gyenge árfolyama segíti a vállalatok export bevételeinek növekedésén keresztül, míg a devizahitelesek helyzete ezzel párhuzamosan romlik. Az elemzések során egy fiktív hitelt alkalmaztam: 40.000 CHF hitelösszeg, 15 év futamidővel, 7,5% CHF kamatozással. A hitelfelvétel ideje 2005. december, 163,9 CHF/HUF árfolyamon, az első törlesztés 2006. január első napjaiban, azt követően havonta esedékes. Megvizsgálva a hitelfelvételi döntést 2005-ben, első ránézésre egy frank hitel 59.500 Ft havi részlete kedvezőbbnek bizonyulhatott egy azonos forint hitel (THM:13%) 77.985 Ft-os részletéhez képest. A frank forint árfolyamának legalább 50 Ft-tal kellett volna gyengülni a felvételkori szinthez képest, hogy inkább a forint hitelt érje meg felvenni. Ez az akkori stabil árfolyam alakulások fényében kellő biztonságot jelentett. Azonban 2011. novemberre GARCH(1,1) modell alapján előrejelzett árfolyamokkal a forint részletre számolt lejáratkori várható THM (historikus módszerrel) 95% valószínűséggel 9,87%-nál magasabb lesz. Átlagosan pedig 12,14%-os THM-re számolhat az adós. Ez már kevésbé tűnik kedvezőnek. A megváltozott árfolyam rendszer és gazdasági helyzet megdrágította tehát az addig 7,5% várható THM-val rendelkező hiteleket. A kialakult helyzet megoldására három javaslatot született. A CIB javaslat a frank hitelek piaci áron való forintra váltásán alapul. A terhek csökkenését a forint hiteleknél a futamidő 25 évre nyújtásával, és állami kamattámogatással biztosítaná, ahol a kereskedelmi bankok árrését maximalizálnák. A piaci átváltással azonban az árfolyamveszteség realizálásra kerülne, és a 6,5 millió Ft kezdeti hitelösszeg 7,3 milliós tartozássá nőne 10 ezer CHF törlesztését követően. A havi részlet 44%-kal esne, ami nagyrészt a megemelkedett futamidőből adódik. Ha úgynevezett bulletbe helyezzük a hitel 25%-át, akkor erre díjért az állam garanciát vállal, illetve erre a részre csak kamatot kell fizetni a lejáratig, akkor azonban egy összegben vagy újabb hitelből kell közel 2 millió Ft-ot törleszteni. Az árfolyamrögzítés nem örvendett nagy népszerűségnek a hitelesek körében. Ennek keretében 2015. legelejéig 180 Ft-os árfolyamon fizetné a havi részletet az adós, a különbözet pedig egy gyűjtőszámlán gyűlne, ami elméletben csökkenhet is, ha a spot árfolyam az ún. gát alá esik. A készített árfolyam előrejelzések azonban nem ilyen tendenciát mutatnak. A GARCH(1,1) modellel történő prognózis alapján legalább 1 millió Ft új forint alapú adósság halmozódhat fel 2015-re a régi CHF hitel mellé. Ez csak a legnehezebb helyzetben lévők számára lehetne megoldás (már 90 nap feletti késedelemben levők), akik ki vannak zárva a résztvevők köréből. Ugyanakkor nem látni, hogy mi változik majd 2015-től a jelenlegi helyzethez képest. A végtörlesztés tűnik a legkedvezőbbnek a hitelesek szempontjából, de a gazdasági növekedés és a bankrendszer hitelezési aktivitása szempontjából káros hatásokra számíthatunk. Az új részlet nagysága itt még bizonytalan, attól függően, hogy milyen forint hitel ajánlattal lépnek elő a bankok. Azáltal, hogy 180 Ft-on törleszthető lesz a franktartozás, azonnal nyer az adós a CIB javaslathoz viszonyítva nagyjából 2,1 millió Ft-ot, így az új forinthitelek részlete is alacsonyabb lehet, még akkor is, ha ezek THM-je 11-13% jelenleg. Egyik javaslat sem tökéletes, a veszteséget azonban végül valakinek realizálni kell. A legoptimálisabb opció valószínűleg a terhek megosztása lehet az érintett csoportok között, ami által mindenki részt vállalna a kialakult helyzet megoldásában.

Item Type:MA/MSc thesis
Subjects:Finance
Economic policy
ID Code:4348
Specialisation:Pénzügy szak
Deposited By: Beáta Vasvár
Deposited On:23 Apr 2012 13:59
Last Modified:02 Jul 2016 20:41

Repository Staff Only: item control page