Facebook – A digitális tükör

Absztrakt (kivonat)

Korunk információs társadalmában jelentős változásokon ment keresztül a kommunikáció folyamata. A közösségi oldalak, mint amilyen a Facebook is robbanásszerűen kezdtek növekedni, s ennek következtében a C2C kommunikáció vette át a vezető szerepet. A piaci szereplők számára egy ilyen dinamikusan változó környezetben az egyetlen lehetőséget a folyamatos alkalmazkodás jelentheti. Ennek érdekében szükség van arra, hogy megértsék a fogyasztók megváltozott viselkedését, igényeit. Minden interakció első és legalapvetőbb lépése a személyészlelés. Dolgozatom célja, hogy mélyebb betekintést nyújtson a személyészlelés mechanizmusába a közösségi oldalak kontxtusában. Ennek érdekében a szociálpszichológia irodalmának áttekintése után saját empirikus kutatással vizsgáltam meg a jelenséget. Kutatásom során fiatal egyetemistákkal készített interjúk és profiloldaluk megfigyelése szolgált a szükséges adatok összegyűjtésére. A személyészlelés során információt gyűjtünk társainkról, szelektáljuk és értelmezzük azokat, hogy aztán ítéletet alkossunk róluk. A közösségi oldalak sajátos környezeti feltételeikkel jelentősen befolyásolják a személyészlelés mechanizmusát. Egyrészt a technológia korlátokat szab a másik személy megismerésének, hiszen jórészt azokra az információkra lehet csak támaszkodni, amelyeket a felhasználók megosztanak magukról. Ennek következtében tág teret enged a résztvevők számára, hogy szándékaiknak megfelelően manipulálják a róluk kialakuló képet. A személyészlelést a környezet mellett számos más tényező is befolyásolja. Amikor az emberek megjelennek a digitális térben, személyiségük megismeréséhez cselekedeteik megfigyelésével juthatunk közelebb. Az én azon része, amely a cselekedetekben nyilvánul meg, a szelf. A szelf különböző aspektusai sajátos mechanizmus révén határozódnak meg. Ezek az aspektusok a szükségletek (különösen a pozitív megerősítés és az önmegvalósítás szükséglete), az öndetermináció (amely választást jelent, hogy mely szükségletünket elégítsük ki), az énképek (aktuális, ideális és elvárt énképeink), az önértékelés (aktuális énképünk összehasonlítása az ideálissal és az elvárttal), és az önértékelés eredményeképpen kialakuló önbecsülésünk. Szelfünk szerepekből áll. Szerepeink a szelektív énbemutatás révén stratégiai jelleget ölthetnek, melynek legfontosabb célja a jó benyomás kialakítása. A közösségi oldalak e tekintetben olyanok, mint egy virtuális raktár, egy archívum, amely megőrzi múltunkban megjelenő szerepeink képeit. A személyészlelés folyamatának utolsó lépése a másik fél viselkedésének megértése. Interakcióinkban mások megismerése és megértése jórész következtetés jellegű. Egyrészt konstrukciókat, sémákat alkotunk környezetünk eseményeinek megértéséhez, amely során olyan kategóriákat hozunk létre, amely a későbbi tipizálások alapjául szolgál. Ilyen például, amikor másokról sztereotípiákban gondolkodunk. Másrészt ok-okozati összefüggéseket keresünk az események magyarázatára, jóllehet gyakran olyankor is, amikor valójában oksági kapcsolat nem áll fenn. Kutatásom során a személyészlelés folyamatát vizsgáltam meg a Facebook sajátos környezeti feltételei mellett. Vizsgálataim legfontosabb eredményeképpen úgy találtam, hogy a közösségi oldalakon való részvételt gyakran közösségi nyomás ösztönzi, ugyanakkor az oldal, számos pszichológiai előnyt nyújt a felhasználóinak, ezrét is olyan népszerű. A résztvevők mindazonáltal sajátos elképzelésekkel rendelkeznek társaik viselkedése felől. Hajlamosak egyrészt arra, hogy az adatlapokon megadott információkból, és az oldalon tanúsított aktivitás mértékéből az adott személyt nyíltnak vagy zárkózottnak tekintsék. A túlzott aktivitást tolakodónak és zavarónak érzik, miközben az ilyen viselkedés mögött feltőnéskeltést, vagy magányosságot sejtenek. Érdekes volt továbbá, hogy a kutatásban résztvevők számára fontos volt, hogy olyan közösséget hozzanak létre virtuális keretek között, amely döntő részben valódi fizikai környezetben meglévő ismeretségen alapul. Ennek tükrében nem szívesen engednek közösségükbe idegen személyeket. Kivételt képezhetnek a külföldiek, esetleg a nagyon jó megjelenésű személyek. A résztvevők társaikat azok aktivitásai alapján jól behatárolható típusokban sorolják. Ami az énmegjelenítést illeti, jellemzően szabadidős tevékenységekről, barátságról, szerelemről, egyéni sikerekről tájékoztatják a felhasználók legszívesebben társaikat. Az énmegjelenítés vizsgálata során tapasztalható volt némi eltérés a fiúk és a lányok esetében. A kutatás kvalitatív jellegéből adódóan nem alkalmas arra, hogy messzemenő általánosításokat vonjak le, ugyanakkor pillanatkép, amely betekintést enged egy online közösségi forma mindennapjaiba.