Az értékpapírosítás és az ingatlanpiaci buborék kapcsolata

Absztrakt (kivonat)

A napjainkban zajló pénzügyi válság kialakulása egy rendkívül összetett folyamat eredménye. Szakdolgozatomban ezt a folyamatot veszem nagyító alá, és megpróbálom a krízishez vezető okokat megnevezni, és az egymáshoz való viszonyukat bemutatni. Ezek közül elsősorban az értékpapírosításra fókuszálok. Tanulmányom kiindulópontja az amerikai jelzáloghitel-piac. A későbbi részek összefüggéséinek megértéséhez elengedhetetlen, hogy megismerjük ennek a piacnak a fogalmát, intézményi szereplőit és termékeit. A jelzáloghitel konstrukciókat két szempont alapján csoportosítom: kamatozás és kockázat szerint. Dolgozatomból az is kiderül, hogy az idő előrehaladtával egyre kockázatosabb, és bonyolultabb termékek kerültek ki a piacra. A piaci környezet bemutatása után a válsághoz vezető ok-okozati láncot szemléltetem, amelyből kiemelem az értékpapírosítás folyamatát. A továbbiakban pedig azt vizsgálom, hogy milyen mértékben járult hozzá a recesszió kialakulásához az értékpapírosítás keretét adó keletkeztető és szétosztó modell (Originate and distribute, OaD). Az OaD-modell az Egyesült Államokban kialakult értékpapírosító rendszer, amelynek lényege, hogy a rendszer szereplői hosszú lejáratú, nehezen mozgatható jelzáloghitelekből, likvid jelzálogalapú értékpapírok keletkeztettek. A modell a diverzifikációra épül, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a hitelek kockázata szétoszlik a hosszú távú befektetők között. A dolgozatomban többször is megemlítem, hogy az OaD-modell kezdetben megfelelően működött, és hatékonyan szolgálta a piaci szereplők érdekeit. Azonban a kockázatéhség és a hozamvadászat hatására a piac elszennyeződött, ami miatt előtérbe kerültek a rendszernek a hátrányai, és ezek az OaDmodell bukását okozták. Az értékelés során arra a megállapításra jutottam, hogy az értékpapírosítás közvetlenül nem szerepelt az ingatlanpiaci buborék elemei között, azonban a hitelkínálat növekedésén keresztül éreztette a hatását. Az OaD-modell nélkül tehát az egész folyamat sokkal lassabban játszódott volna le, és talán a hitelkínálat és az ingatlanárak sem növekedtek volna ilyen nagy mértékben. Az viszont biztos, hogy a modell miatt a piac szereplői akarva-akaratlanul is kapcsolatba kerültek egymással, és túlságosan függtek a hiteladósok fizetési képességétől. Ha nem alakult volna ki ez az egymásrautaltság, valószínűleg a keletkezett veszteségek volumene sem lett volna ilyen mértékű, és talán csak az USA határain belül lettek volna következményei az említett folyamatoknak. A dolgozatom legvégén az okok közötti kapcsolatot és ezt a felerősítő hatást szemléltettem egy egyszerűbb regressziós modell segítségével. Véleményem szerint a dolgozatom részletesen bemutatja a másodrendű jelzálogpiaci válság kialakulásának összefüggéseit. Azonban nem foglalkozom a lehetséges következményekkel és felelősségi problémákkal, mert a válság még nem zárult le, és egyes vélemények szerint a gazdasági ciklusgörbe még nem érte el a minimumát. Ezért úgy gondolom, hogy nem érdemes ezekről a tényezőkről véleményt mondani a válság aktualitása miatt. Bízom benne, hogy a dolgozatom laikusok számára mélyebb betekintést nyújt a témában, a hozzáértők pedig felfedeznek olyan érdekes gondolatokat, esetleg újfajta megközelítés módokat, amelyekkel eddig még nem találkoztak