A szavazási eljárások manipulálhatóságának mérése = Measuring the manipulability of voting rules

Abstract

A szavazáselmélet egyik legalapvetőbb kérdése, hogy hogyan tudunk az egyéni preferenciákból kiindulva igazságos döntést hozni, vagyis milyen szabály mentén kell a szavazók véleményeit aggregálni. Arrow méltán híres tanulmányában megmutatta, hogy kettőnél több alternatíva közti választás esetén lehetetlen olyan szabályt definiálni, amely általános, minden esetben megfelelően alkalmazható, a Gibbard-Satterthwaite tétel megjelenésévél pedig bizonyossá vált, a diktatúra az egyedüli nem manipulálható szavazási eljárás. A különböző szavazási eljárások összehasonlításakor tehát a valódi kérdés nem az, hogy az eljárás manipulálható-e, hanem hogy léteznek-e könnyen, és kevésbé manipulálható eljárások. A dolgozat célja, hogy bemutassa, hogyan mérhető a manipulálhatóság, illetve néhány ismert szavazási eljárás összevetése a manipuláció problémájára koncentrálva. Az elméleti tulajdonságok alapján és Monte Carlo szimulációk segítségével a manipulálhatóság szempontjából az alapvető eljárások mellett a műkorcsolyában alkalmazott szavazási módszereket is megvizsgálom. A szimulációk során véletlen preferenciaprofilokat generálok, majd megfigyelem, hogy a különböző módszerek alkalmazása mellett milyen gyakran fordul elő, hogy egy szavazó a valós preferenciáitól eltérő szavazat megadásával a győztes pozícióba egy általa jobban támogatott jelöltet tud juttatni. Végül az összehasonlításokat követően a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség által bevezetett technikákat alapul véve megoldást keresek a stratégiai viselkedés lehetőségének mérséklésére. Az eredmények alapján a műkorcsolyában alkalmazott korábbi módszer is kifejezetten kevéssé manipulálható az alapvető eljárásokhoz képest, valamint megerősítést nyer, hogy az azóta bevezetett változtatások még tovább mérsékelik a problémát.