‘Queer Coding’: Nem-konvencionális önreprezentáció a médiában

Absztrakt (kivonat)

Az alábbi dolgozat azon attitűdök vizsgálatára vállalkozik, amely 2022-ben a feminin, maszkulin, illetve androgün önreprezentációs formákat éri. A kutatás során elsősorban azt vizsgáltam, hogy a 18-26 éves magyar fiatal felnőttek milyen attitűdöket kapcsolnak a felsorolt megjelenési formákhoz. A dolgozat röviden megismerteti az olvasót a ’queer coding’ és queer személyek önreprezentációs formáival és az őket érő jelenlegi társadalmi megítéléssel. A nem-konvencionális önreprezentációs formák a vizuális, képi kommunikáció részét képezik, amit az elméleti háttér részeként bevezetem, majd az ezt követő fejezetekben elemzem az empirikus kutatási eredményeim. A kutatás módszereként fókuszcsoportos interjúk készítésére vállalkoztam. A kutatás során olyan kérdésekre kerestem a választ, hogy a résztvevők tapasztalata szerint a feminin megjelenésű férfiakat vagy a maszkulin módon megjelenő nőket szankcionálja-e inkább a társadalom. Húzható-e határ manapság a feminin vagy maszkulin öltözködési módok közt? Amennyiben igen, hol húzódik ez a határ? Milyen erővel hat a közösségi média, mint kapcsolódási pont a fiatal felnőttek önreprezentációs formáiban? Az interjúalanyok válaszaiból az átlagostól eltérő reprezentációkkal kapcsolatos attitűdökre következtetek. A kutatás során számos olyan altéma felmerült, melyekről a továbbiakban külön kutatás készíthető. Kutatási téma alapját képezheti például a kérdés, hogy miért választják továbbra is külön a nagyméretű ruhacégek a termékeiket társadalmi nemek szerinti rendszer alapján?