„Alkoholba fojtom bánatom”: a problémás alkoholfogyasztás verbalitásának vizsgálata a magyar könnyűzenében

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom keretein belül a magyarországi alkoholfogyasztás kulturális ábrázolását vizsgálom, elsősorban verbális szempontból: a dolgozat módszertana a magyar könnyűzene „alkoholfogyasztó” dalszövegeinek tartalomelemzése. Magyarországon az alkoholizmus társadalmi probléma: százezres a nagyságrendje a feltételezett alkoholfüggőknek, ennél jóval több lehet a száma az áldozatoknak az alkoholbeteg emberek társas kapcsolathálójában. Ennek ellenére, a magyar alkoholkultúra egy megengedő, az alkalmi lerészegedést néha egyenesen megkívánó attitűdöt vall. Ezzel összhangban a szabályozások is „csak” a negatív élettani hatások alapján közelítik meg az alkoholbetegséget (mint például a hatályos Nemzeti Alaptanterv), a társadalmi vonulatok, szenvedélybetegség legtöbbször háttérbe szorul (Elekes, 2004). Magyarországon csak a gyakori lerészegedőt tekinti a társadalom normaszegőnek, azaz deviánsan viselkedőnek. Ez még így is százezres nagyságú embertömeget jelent, így az ilyesfajta alkoholfogyasztás ábrázolásának a stílusa továbbra is releváns. További szempont a „Miért iszunk alkoholt?” kérdés, amelyre Cox és Klinger (1988) és Cooper (1994) nyomán azt felelhetjük, hogy a legfontosabb alkoholmotivátorok a környezet (külső vagy belső nyomás) és a megerősítés (pozitív állapot elérése vagy negatív állapot elkerülése). Kutatások kimutatták, hogy az alkoholfüggőség sokkal jellemzőbb a belső motivációjú fogyasztóknál. Emellett fontos kérdése a dolgozatnak, hogy a kultúrában megjelenő esetenként deviáns viselkedések az alkoholfogyasztás terén milyen stílusban vannak tárgyalva. Lakoff és Johnson metafora-elmélete alapján (1980) az emberi elme metafora-központú, azon keresztül is tudja strukturálni az élet történéseit. Amennyiben a problémás alkoholfogyasztás is ilyen metaforákkal van ábrázolva, akkor az Geertz jelentés koncepciójába ültetve (mely szerint a kultúra közvetíti ki az értékeket a társadalomnak a szimbólumok jelentése által) befolyásolhatja az alkoholfüggőség kialakulását. A tartalomelemzés, azaz 116 alkoholfogyasztást tartalmazó dalszöveg elemzése után kijelenthető, hogy ugyan a nagyivás és a deviáns alkoholfogyasztás aránya egyenlő a mértékletes alkoholfogyasztás megjelenésével a magyar könnyűzenében, azonban amikor ez a deviancia megjelenik, akkor eufemizmusok, fogalmi metaforák kísérik (például alkohol egyenlő vigasz), amelyek aztán strukturálhatják, másfajta narratívába helyezhetik az alkoholfogyasztás megítélését: például normalizálódhat a megküzdéses motivációjú, nagymértékű alkoholfogyasztás, amennyiben az eufemizáló stílusban van megfogalmazva a kultúrában.