A generációváltás előkészületei és tervezése a családi vállalkozásokban

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom témájaként a családi vállalkozásokban bekövetkező generációváltás előkészítésének és tervezésének vizsgálatát választottam. Témaválasztásomat – személyes érintettségem miatti érdeklődésemen túl – a családi vállalkozások gazdasági életben betöltött kiemelkedő jelentősége indokolja: a KSH adatai szerint a magyar munkavállalók szinte kétharmadát foglalkoztatják kis- és középvállalkozások, melyek jelentős része családi vállalkozásnak minősül, így szerepük vitathatatlanul fontos. Célkitűzésként a családi vállalkozásokon belüli utódlás menetének feltérképezését jelöltem ki, különös tekintettel az átadás mozzanatára: arra voltam kíváncsi, miképpen zajlik az átadás megtervezése, milyen előkészületek előzik meg azt, továbbá milyen sajátos akadályok, nehézségek merülnek fel, amelyek a nem családi vállalkozások utódlása során nem jelennek meg. Ez az egyediség (a családi vállalkozások előtt álló speciális és rendkívül sokszínű akadályok) jelentősen megnehezíti – szinte lehetetlenné teszi – a kérdés magasfokú absztrahálását, így én sem egy teljeskörű és mindenki számára általánosan alkalmazható útmutató összeállítására törekedtem. Célom az utódlás folyamatának és a mögötte meghúzódó általános elveknek az átlátható bemutatása, illetve a leggyakoribb érdekkonfliktusok és az átadás során figyelembe veendő szempontok összegyűjtése, amelyek ismeretében saját helyzetéhez adaptálva bármelyik vállalat képes lehet felkészülni a felmerülő kihívásokra. A célkitűzésnek megfelelően szakdolgozatom első részében az elméleti keretek tisztására törekedtem a vonatkozó szakirodalom feldolgozásával, ideértve a családi vállalkozások fogalmának és a gazdasági szférában betöltött szerepüknek a meghatározását, a családi vállalkozások tipizálását, továbbá az utódlás menetével kapcsolatos főbb kérdések bemutatását, mint például a célok és prioritások rendszere, a vállalati stratégia, a felelősségi és finanszírozási kérdések, illetve a különböző adózási és jogi megoldások. A szakdolgozatom második egysége a primer kutatásomra fókuszál, amely módszereként a félig strukturált interjút választottam, amely lehetővé teszi, hogy a kérdező a kapott válaszok alapján alakítson az interjú menetén. Véleményem szerint erre a szabadságra, az igazodási lehetőségre nagy szükség van a családi vállalkozások egyediségét figyelembe véve. A megoldás előnye, hogy egy viszonylag átfogó, részletekbe menő információhalmaz birtokába kerülünk, hátránya viszont, hogy az interjút készítő fél szubjektív befolyása torzíthatja az eredményeket. Saját kutatásom során tudatosan törekedtem a torzulások elkerülésére. Kutatásom előtt propozíciókat fogalmaztam meg, célom volt az alább ismertetett állítások vizsgálata a megkérdezett interjúalanyok körében. Primer kutatásom során ismerősi kapcsolatok útján elértem hat olyan magát családi vállalkozás vezetőjének tartó vállalkozót, akiknél éppen folyamatban van a vállalkozás átadása, vagy arra az elkövetkezendő öt évben fog sor kerülni. Az vizsgált vállalkozások különböző iparágakban tevékenykednek és méreteiket tekintve sem egységesek. A megkérdezettek közti változatosság ellenére szakdolgozatom kutatási része, annak eredményei és az abból levont következtetések nem reprezentatívak, a megfogalmazott konklúziók nem feltétlenül vonatkoztathatók minden magyar vállalkozásra. Az első propozícióm a vállalkozó gyermeke és a családi vállalkozás közti kapcsolat kiépülésének kezdetét vizsgálta. Állításom szerint az előd már jóval az utódlás megkezdése előtt igyekszik valahogy bevonni gyermekét a vállalkozásba ezzel kialakítva egy kapcsolatot közte és a gyermeke közt. Ez a propozícióm egyhangúlag igaznak bizonyult mind a hat vállalkozó körében, a kapcsolatkiépítés módja és minősége azonban több vállalkozásnál is eltért. Második propozíciómban az előd által a sikeres utódláshoz elengedhetetlennek tartott tényezőket kutattam. Azt állítottam, hogy az előd a legfontosabb lépésnek a tudás és tapasztalat átadását tartja az utódlás során és ennek a folyamatnak a teljesítését éli meg a legnagyobb kihívásnak is az egész utódlásban. Interjúim során kiderült, hogy az elődök sokkal fontosabbnak értékelik a gyermekük megfelelő szintű érdeklődését a vállalat iránt, legnagyobb akadálynak pedig nem általánosítható, csak az ő átadási helyzetükre jellemző egyedi tényezőket mondtak. Harmadik propozíciómmal az utód vállalatba történő beléptetésének módját kutattam. Az itt megfogalmazott állításom szerint az utódlás során a hazai vállalkozók a szakirodalomban ideálisnak megjelölt középvezetői szint helyett üzemi szinten léptetik be gyermeküket a vállalatba. Ez az állításom, bár nem egyhangúlag, de beigazolódott. Fontos kiemelni azonban, hogy az üzemi szinten való beléptetés mellett szóló érvek - azaz az utód hierarchia legaljáról való indítása mögött rejlő indokok - minden általam vizsgált vállalat esetében eltértek. Abban mind egyetértettek, hogy szerintük a legalsó szintről kell kezdeni gyermeküknek, csak abban nem, hogy miért. Összeségében úgy gondolom, hogy szakdolgozatom és kutatásom elérte a kitűzött célokat. Reményeim szerint munkám segíti a családi vállalkozások utódlás során felmerülő nehézségek tudatosítását és felhívják a figyelmet a megfelelő felkészülés fontosságára.