„Mostantól minden nap karácsony van!” – A megoldásfókuszú coaching alkalmazása megváltozott élethelyzetekben

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy egy-egy gyökeresen megváltozott élethelyzetben mennyire bizonyul támogató eszköznek a megoldásfókuszú coaching eszköztára. Ennek megválaszolásához három, a témához kapcsolódó, általam vezetett coaching folyamat elemzését választottam. Mindhárom, vezető beosztásban dolgozó női ügyfélre igaz az, hogy élete az elmúlt időszakban nem várt fordulatot vett, amelyhez alkalmazkodnia kell. Egyikük helyzete azért egyedi, mert a pandémia alatt léptették elő, egy olyan helyzetben, amelyben elsősorban online térben zajlik a munka, ráadásul korábbi felettese emelte fel őt maga mellé társvezetőnek. E körülmények között kezdődött meg a vezetői identitáskeresés, amelynek során számos kommunikációs gond merült fel; a felelősségi körök és szerepek is tisztázásra szorultak, miközben önértékelési problémákra derül fény, és ezeket is kezelni kellett. A másik esetben az ügyfelet vezetőként és magánemberként is férje mentális betegségének kialakulása állította kihívás elé. Ebben az új szituációban kereste új helyét, erőforrásait. A harmadik coaching folyamat alanya egy daganatos betegségből gyógyuló, a munka világába való visszatérését tervező női vezető, aki a megváltozott helyzetében szakmailag újra szerette volna definiálni a munkához, feletteséhez fűződő munkakapcsolatát, és rálátni arra, mi korlátozta betegsége előtt önérdekérvényesítő képességét. Az ülések részletes elemzése során számos felismerés született. Az első és talán legfontosabb az, hogy a megoldásfókuszú megközelítés mindhárom esetben hatékonynak bizonyult. Jóllehet a brief coaching ülések „forgatókönyvét”, menetrendjét olykor – indokolt esetben – egy-egy kiegészítő eszköz alkalmazása színesítette, támogatta, alapvetően az eredeti módszertan révén az ügyfeleket sikerült az eredetileg megfogalmazott céljukhoz vezető úton tartani, abban támogatni. Ugyanakkor a folyamatok alapján az is látszik, hogy e speciális élethelyzetekben alkalmazva a megoldásfókuszú coachingot, érdemes lehet annak eszköztárát némiképp módosítani. Az átlagos esetekhez képest a csodakérdés például eredeti formában csak bizonyos, arra fogékony habitusú ügyfeleknél működik. A megváltozott élethelyetekben lévők jellemzően kicsit kevésbé nyitottak e gondolatkísérletre, ezért esetükben nemcsak a módosított csodakérdés alkalmazására, de akár annak teljes elhagyására is érdemes lehet felkészülni. Helyette a Mi segít, hogy ne romoljon tovább a helyzet? -típusú, illetve erőforrásfirtató kérdések bizonyultak hatékonynak. A nehéz érzelmi állapotban lévő ügyfeleknél emellett fontos lehet felkészülni a felfokozott érzelmi reakciókra, illetve hosszas ventilálásra. Ezek kezelésében a téradás, majd később a csend különösen sokat segíthetnek. Mindhárom vizsgált folyamatban nagy erejű felismeréseket hoztak a szimbólumok és metaforák – ezek jellemzően a célkijelöléskor jelentek meg. Szerepük a fókusztartást nagyban támogatták. Igazi nagy erejük különösen akkor van, ha az ügyfelektől „érkeznek” – a coach feladata, hogy ezeket aktív hallgatással és figyelemmel kiemelje, ezek szerepét adott esetben „felhangosítsa”, azokra – amennyiben azzal a coachee egyetért, és arra jól reagál – időről időre visszautaljon. A szimbólumok ezzel egyfajta közös nyelvvé nőhetik ki magukat, erősítve a coach és ügyfele közti bizalmat. A szerepjátékok szerepe – elsősorban konfliktushelyzetek kezelésében –ugyancsak meghatározónak bizonyult, erőteljes felismeréseket adva. A fenti tapasztalatok arra utalnak, hogy a kizökkentés, az objektív valóságtól való átmeneti eltávolodás némi megkönnyebülést, új optikát hozhat. Ezeket aztán remekül kiegészítik a hagyományos brief-elemek: az előjelek keresése és a skálázás. Jóllehet a coach kompetenciák megléte mindig, minden folyamatban elengedhetetlen, azok közül néhányat különösen lényeges folyamatosan szem előtt tartani az ilyen típusú ülések során. A lelki aspektusok, sebezhetőség okán a szakmai határok tartása nagyon fontos, emellett a segítő szakemberhez irányírás lehetőségét is folyamatosan mérlegelni kell. Coachként érdemes mentálisan is készülni az egyes ülésekre és kezelni az ügyfél akár intenzív érzelmi megnyilvánulásait is. Ugyancsak az érzelmi tényezők miatt a coachee biztonságban tartására is érdemes a szokottnál jobban ügyelni. A közös nyelvezet, a tükrözés, a csendek, az aktív figyelem szerepe ehhez nagyon jó eszközök. Új és szokatlan élethelyzetekben a fókusztartás is nagyobb kihívást jelent – a coachnak célszerű tudatosítania magában azt, hogy az ülések kézben tartása, és maga a folyamat az ő felelőssége. Összefoglalva: az ügyfeleknek megváltozott élethelyzetük kezeléséhez a megoldásfókuszú megközelítés hasznos és jó választás lehet a coachok számára; a fenti megállapítások figyelembevételével hatékony támogatás adható.