Hogyan támogatja a tranzakcióanalízis a coaching folyamatot, a tranzakcióanalízis szerepe nem csak a vezetői autonómitás elérésében

Absztrakt (kivonat)

Személyiségfejlődésem, egy több szálon futó, 3 éves coaching folyamat eredménye. Nem is személyiségfejlesztésnek indult, hanem vezetői és szervezeti fejlesztésnek. A coaching alatti személyiségfejlődésemre a tranzakcióanalízis (TA) gyakorolta az eredményre vezető hatást, de természetesen a TA-n túl egyéb más coachi eszközök megtapasztalása is hatott a személyiségem érésére, változására, mely változás természetesen kihatással volt a munkahelyi környezetemre és a magánéletemre is egyaránt, valamint befolyásolta e két területen a döntéseimet. A 3 éves vezetőfejlesztésben a vezető társak is részt vettek, de a több szálat nem a több szereplő adja, hanem a folyamat szakaszoltsága, mikor egy-egy szakaszban újabb és újabb fejlesztendő terület került a felszínre a TA egyre mélyebb megismerésének eredményeként. Szeretném megmutatni a saját coaching folyamatomon keresztül, milyen hatékony a TA a személyiségünk fejlődésében, ahogy nagyon fontos az én-állapotaink tudatosítása is, mint magánembernek, vezetőnek és mint kollégának is. Fontos meglátni a TA segítségével, hogy az én-állapotok tudatos és/vagy tudattalan használatával folyamatosan manipuláltak az emberek közötti érintkezések. Ahogy arra is szükséges rámutatnom, hogy nem csak, mint vezető, de mint szülő is erős befolyással hatottak a gyerekeimre a kódolt előírások és gátló parancsok, melyeket, ha szülőként bekódoltam, tudatában ennek, kötelességem feloldani, hogy a gyermekem a saját sorskönyvén változtathasson. Kitérek a mindennapi munkahelyi életemet – a 3 éves időszakban – meghatározó személyekben működő saját gátló parancsok és előírások rám ható következményeivel. Érdekes volt felismerni a TA-n keresztül, hogy egyik-másik kolléga, illetőleg felettes milyen gátló parancsok által vezéreltek és miként hatnak ezek a parancsok a környezetükre, de legfőképp saját magukra, ami által a kapcsolataik tele vannak manipulációkkal, ártalmakkal és torzulásokkal. Rá szeretnék mutatni arra, hogy az én-állapotok tudatosságával egy laikusnak is könnyedén elkerülhető a vesztes állapot, vagy a TA segítségével, minden egyéb coaching gyakorlat nélkül a nyertessé válás útjára léphet. Egy coaching folyamattal nyertessé válás sokkal egyszerűbb lehet az elszánt coachee számára, de nem mindenkinek van lehetősége kipróbálni a coachee szerepet, azonban a példámon keresztül – reményeim szerint – a nem coachee olvasó is meglátja a TA-ban rejlő lehetőséget. Végezetül szeretném majd megmutatni, hogy a konkrét eseteken túlmenően miként változtatta meg az életemet a TA, annak tudatos alkalmazása. Milyen döntésekkel, hová sikerült eljutnom a 3 éves ciklus végén és vajon véget ért-e a fejlődésem? De rámutatok arra is, ha egyszer valaki megtapasztalja, hogy a változásnak mindig van egy pozitív hozadéka, és nem kell félni a változástól, onnantól kezdve vágyott lesz a változás és mint egy dopping az élsportolónak, olyan abbahagyhatatlan hatást eredményez a személyiségünk fejlődése. Be szeretném mutatni dolgozatomban, hogy a TA az alapgondolkodásra is hat, még úgy is, ha valaki nem mélyül el a TA tudományában, egyszerűen csak hasznosítja a TA én-állapot, tranzakciók és egogramm megismerése által kapott tudást. S miért kezdtem a bevezetést az Einsteini idézettel? Mert egy coaching lehet egyszeri alkalmas vagy 3 éven át tartó folyamat, a fejlődés nem azonnal történik. Az alkalmak bekorlátozottak számra és időtartamra, azonban az alkalmak utóhatása hetekig tart, vagy egy életre szóló megváltoztató indikátor lehet. Ezért úgy gondolom, hogy ez az Einsteini idézet rendkívül jól illeszkedik a személyiségfejlődéshez, coachként biztos, hogy beszélni fogok az ügyfeleimnek, coach szemléletű vezetőként pedig a kollégáimnak a fejlődés, a változás és az idő relációjáról, a szükséges türelemről, melyet minden személyiség megérdemel azért, hogy a lehető legkívánatosabbá válhasson.