A laikus francia állam, mint több millió muszlim otthona

Abstract

A deklaráltan laikus Franciaország Európa legnagyobb lélekszámú muszlim kisebbségének ad otthont. Ugyanez az ország az Európai Unió második legnagyobb lélekszámú állama, második legnagyobb gazdasága, így joggal feltételezhető, hogy az országon belüli folyamatok valamiféle hatással vagy példával lehetnek az Unió egészére nézve. Látható napjainkra, hogy a század közepétől kezdődően megnövekvő bevándorlás hullámaiban érkezettek és az ő már Franciaországban született gyermekeik rendívül eltérő és sokféle integrációs utat járnak be. Korunk Franciaországa számára különösen nagy kihívás, hogy egyik oldalról elősegítse a muszlim vallású és nem európai kulturális gyökerű egyének és közösségek integrációját, csökkentse a diszkriminációt, megteremtse és erősítse az összetartozás érzetét. Másik oldalról fontos, hogy a többségi, francia gyökerű társadalomban megteremtse az idegennek tartottak integrálásának feltételeit, csökkentse az ellenérzetet és egyúttal érvényre juttassa, hogy a másság, a különbözőség önmagában nem probléma, s ahogy a többség is sokszínű, úgy a kisebbségek is. Az Európai Unió saját létének egyik legkiemelkedőbb vívmánya és egyúttal legnagyobb kihívása a szabad személy- és munkaerőáramlás. Az európai integráció azonban nemcsak az európai gyökerűek mozgását és letelepedését jelenti, hanem nagy lélekszámú Európán kívüli gyökérrel bíró tömegek integrációját is. A francia integrációs munka és törekvések, ha nem is modell értékűek, hiszen nem egy egyértelmű sikertörténetről van szó, ugyanakkor aspektusait tekintve egyszerre lehet pozitív példa az európai integráció előtt, ugyanakkor komoly intelem bizonyos elemek kerülésére és átgondolására.