Maradjanak fák? A Római-partra tervezett gátépítés vizsgálata az externáliák elméleti keretében

Abstract

A dolgozat a Római-partra tervezett gát ügyét egy externáliaként értelmezi, s arra keresi a választ, hogy a kormányzat ezen keretek között milyen megoldást találhat a problémára. Az externália demonstrálására egy formalizált modellt épít fel, melyben a két szereplő a parti ingatlanok tulajdonosai és az ártéren kívül lakó, de a partra rendszeresen járó lakosság. Megmutatja, hogy a két feltételezett fél egyéni optimumában eltér az árvízveszély nagysága a parton. A modell és a szakirodalom eredményeinek összevetésével azt vizsgálja, hogy az externáliák elméletében javasolt internalizálási megoldások alkalmazhatóak-e a római-parti gát hollétének eldöntésére. Különösen az erős és gyenge Coase-tétel alkalmazhatóságára fordít figyelmet. Ez alapján arra jut, hogy a kormányzat a problémát egy kettős Coase-alkuval tudja orvosolni. Először a jogok tisztázásával elősegíti a súrlódásmentes piaci alkut a felek között, akik eldöntik, hol húzódjon a gát. Ekkor azonban az alku eredményeként létrejövő esetleges többletköltségek egy újabb externáliát okoznak, amit az állam úgy tud kezelni, ha ezeket a költségeket a felek alkujának részévé teszi. Így végül létrejön egy második Coasealku is, ezúttal az érdekelt felek és az állam között. Végül a dolgozat azt is demonstrálja, hogy e keretek között a kormányzat jelenlegi döntése nem feltétlen vezet Pareto-hatékony eredményre. A modell megalkotásakor bizonyos korlátozó feltételeket alkalmaz, melyek finomításával a téma alkalmassá válik a további kutatásra.