Kormánykoalíciók játékelméleti modellezése és a kormányzati stabilitás összefüggései a V4 országokban

Abstract

A kormányzati stabilitás témakörében kiterjedt irodalma van annak a megközelítésnek, ami a domináns és a központi pártok szerepét vizsgálja (Einy, 1985; Peleg, 1981; Van Roozendaal, 1992a, b, 1993, Nikolényi 2004). A domináns és központi pártok elméletében a kutatók játékelméletet használnak a koalíciók tartósságának magyarázására, amely a koalíciós elméletek között hivatal- és programorientált. A kormányzati stabilitás fogalmát a szakirodalom általában a kabinetek fennállásának időtartalmában vizsgálja, ahogy a jelen kutatás is, de az eredményeket Lijphart (1984) megközelítésének tükrében, mint a végrehajtói dominanciájaként értelmezem, a törvényhozói fölött, nem pedig a rezsim stabilitás vagy hatékonyságként. A vizsgálat tárgya a V4 országok az EU-s csatlakozások utáni időszakban. Milyen karakterisztikái vannak a tartós kabineteknek a V4 országokban, milyen független változók hatnak általánosságban a kabinettartósságra, és van-e jelentősége az exogén sokkoknak (Pl.: gazdasági válság)?