Szamócát a legjobbaktól!: a rövid ellátási láncok szerepe szamóca termesztőknél a Duna-kanyarban

Absztrakt (kivonat)

Mai világunkban a sajtó egyre hangosabb a különböző élelmiszer botrányoktól. Az iparszerű tömegtermeléssel előállított zöldségekre, gyümölcsökre és egyéb termékekre a fogyasztók egyre bővülő rétege mond nemet és fordul a hagyományos technológiával előállított termékek felé. Az emberek körében egyre népszerűbb az a fajta szemléletmód, hogy a legjobb, ha közvetlenül a termelőtől tudják beszerezni a friss zöldséget, gyümölcsöt. Ennek kapcsán érdemes megvizsgálni a rövid ellátási láncokat, melyeknek a lényege, hogy termelő és fogyasztó között minél kevesebb köztes szereplő (lehetőleg senki se) legyen. Dolgozatomban ezt a témát körüljárva fogom bemutatni a rövid ellátási láncok különböző értékesítési csatornáit a Duna-kanyari szamócatermesztők helyzetét megvizsgálva. Személyesen igen közel állok a témához, hiszen eddigi életem során a Szentendrei-szigeten laktam, valamint családom generációk óta árulja termékeit termelői piacokon is. Így gyerekkorom óta részese lehetek a termelés mindennapjainak, valamint a rövid ellátási láncok működésének. A térségre leginkább jellemző termesztett növény a szamóca, így kutatásom alapjául 17 helyi szamócatermesztővel készített interjú szolgált. Kutatásom célja tehát az, hogy bemutassam a rövid ellátási lánc értékesítési csatornáit, a termelők preferenciáit a témán belül, valamint attitűdjüket, véleményüket, tapasztalatukat az egyes csatornákkal kapcsolatban. Dolgozatom első felében a szamócát, mint növényt ismertetem, legfontosabb tulajdonságait kiemelem. Fontos, hogy ez a gyümölcs gyorsan romlik, így a betakarítás után hamar a fogyasztókhoz kell jutnia, ezért is releváns vizsgálni, mint a rövid értékesítési lánc során értékesített árut. Azután a Dunakanyar térségét fogom röviden bemutatni, valamint kiemelni azon tulajdonságait, amik alkalmassá teszik a szamócatermesztésre, emellett röviden vázolom a szamóca termesztés történetét ezen a területen. Dolgozatom következő részében a rövid ellátási láncokat mutatom be, annak értékesítési típusait. Fontosnak tartom, hogy megemlítsem a termelők és fogyasztók hozzáállását ehhez a rendszerhez, valamint kitérjek vidékfejlesztési hatásaira is. Dolgozatom utolsó részét kutatásom elemzése képezi, amihez 17 helybeli szamócatermesztővel készítettem személyesen interjút. A válaszadók igen széles skáláját sikerült megszólítani, hiszen 29 évestől egészen a 86 évesig, főállású termelőtől egészen biogazdálkodóig sikerült megszólítanom a termelők közül. A kérdőív első felében az alapadatokon volt a hangsúly: megművelt terület nagysága, az eddigi szakmai tapasztalat mértéke, valamint, hogy foglalkozik e még az adott gazda egyéb mezőgazdasági tevékenységgel. A termelők foglalkoztatottjainak a száma is összehasonlításra került. A 3 család életében fontos szerepet tölt be a szamócaszezon, így ilyenkor minden dolgos kézre szükség van családi berkeken belül. Ez óriási összefogást, türelmet, kitartást igényel, amihez hozzátársul az, hogy esetleges vendégmunkásokról is gondoskodni kell a szezon folyamán. A kutatás során megállapítottom, hogy átlagosan 4 szezonális munkaerőt alkalmaznak, melyek közül 3 külföldi, és a szezonális munkások közül a nők aránya is hasonló (közel 75%). Kutatásom eredményeként kiderült, hogy a termelőknek a legjobb értékesítési csatorna a termelői piac, valamint ezt is szeretik a legjobban. Pozitívan állnak hozzá azokhoz az értékesítési lehetőségekhez, ahol a fogyasztónak közvetlenül tudják eladni a megtermelt gyümölcsüket (farmon értékesítés, kiszállítás). A termelők által legkevésbé preferált helyszín a nagybani piac, ahol nagy mennyiséget tudnak ugyan értékesíteni, de az árak kedvezőtlenebbek, emellett a termelő a nagy verseny miatt is sokkal kiszolgáltatottabb.